Hiányosságaid vannak a tanulásban? Akkor én segítek neked !

Magyarország, hivatalos nevén a Magyar Köztársaság független, demokratikus köztársaság Közép-Európában, a Kárpát-medencében. Északról Szlovákia, északkeletről Ukrajna, keletről és délkeletről Románia, délről Szerbia és Horvátország, délnyugatról Szlovénia, nyugatról Ausztria határolja. Az országnak nincs tengerpartja.

Fővárosa és egyben legnépesebb városa Budapest. Nagyobb (100 000 lakos fölötti) városai még – a népesség szerint csökkenő sorrendben – Debrecen, Szeged, Miskolc, Pécs, Győr, Nyíregyháza, Kecskemét és Székesfehérvár.

Az ország 1996 óta – egyebek között – az OECD, 1999 óta a NATO, 2004 óta az Európai Unió, 2007. december 21-e óta[6] pedig a schengeni övezetnek is tagja, és egyik alapítója az úgynevezett Visegrádi Együttműködés szervezetnek.

Fekvése, határai [szerkesztés]

Magyarország a keleti félgömb 16° és 23° hosszúsági körei között és az északi félgömb 45° és 49° szélességi körei között, nagyjából Európa közepén helyezkedik el, a Kárpát-medencében. Tőle csaknem egyforma távolságra van az Atlanti-óceán és az Urál-hegység, illetve a Földközi-tenger és az Északi-tenger. Az országnak nincs tengerpartja, legközelebb az Adriai-tengerhez fekszik, körülbelül 300 kilométer távolságra.

Területe 93 036 négyzetkilométer,[5] amivel az országok méret szerinti rangsorában a középmezőnyben található.

Az államhatár hossza 2246 kilométer. Ebből Szlovákiára 679, Ukrajnára 137, Romániára 453, Szerbiára 164, Horvátországra 355, Szlovéniára 102 és Ausztriára 356 km jut. [7]

Nyugaton Ausztriával, északon Szlovákiával, északkeleten Ukrajnával, keleten Romániával, délen a volt Jugoszlávia utódállamaival, Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával határos.
Szlovákia
Ukrajna
Románia
Szerbia
Horvátország
Szlovénia
Ausztria
BUDAPEST
Szeged
Pécs
Székesfehérvár
Győr
Sopron
Szombathely
Miskolc
Debrecen
Nyíregyháza
Kecskemét
Dunaújváros
Balaton
Duna
Tisza
Kékestető
térkép szerkesztése


Természetföldrajz [szerkesztés]

Magyarország domborzati térképe Bővebben: Magyarország természetföldrajza
Bővebben: Magyarország földrajzi kistájai

Általános [szerkesztés]

Az ország területének nagy része 200 méternél alacsonyabb tengerszint fölötti magasságon fekszik. Noha Magyarországon számos középhegység terül el, a 300 méteres magasságot meghaladó kiemelkedések az ország területének kevesebb, mint 2%-át foglalják el. A legmagasabb hegycsúcs a Kékes a Mátra hegyei között 1014 m-es magassággal, a legalacsonyabb, névtelen pont pedig Csongrád megyében található Szeged közelében 77,6 m-es magasságon. Az ország legfontosabb folyói a Duna és a Tisza. Előbbi magyarországi szakaszából 418 km, az utóbbiéból 444 kilométer hajózható. Kevésbé jelentős folyói a Horvátországgal közös határ vonalát kijelölő Dráva, a Rába, a Szamos, a Sió, valamint a szlovák határ mentén folyó Ipoly. Az ország közepén elterülő Balaton Közép-Európa legnagyobb tava 592 km²-es területével, továbbá fontos idegenforgalmi célpont. A Balatont méretben az Ausztriával megosztott Fertő-tó követi, mely területéből 82 km² esik az országra. További fontos tavai a Velencei-tó és a mesterséges Tisza-tó.

Magyarországot hagyományosan hat tájegységre szokás bontani. Ezek nyugat-keleti irányban az Alpokalja, a Kisalföld, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység, az Alföld és az Északi-középhegység. A természeti tájak felosztásának a hat nagytájban 35 középtájat és a 65 kistáj-csoportban összesen 227 kistájat különít el.[8]

Az ország legfontosabb természeti kincse a termőföld, annak ellenére, hogy a talajminőség változatos. Területe 70%-a alkalmas mezőgazdasági hasznosításra, s ezen arányon belül 72%-ot tesznek ki a szántóföldek.
Domborzat [szerkesztés] Bővebben: Magyarország legmagasabb hegyeinek listája


Az ország területén nincsenek nagy szintkülönbségek, legalacsonyabb pontja tengerszint felett 78 méter, amit Szegedtől délre, Gyálaréten mértek, legmagasabb pontja pedig tengerszint felett 1014 méter, a Mátra Kékes nevű csúcsán található.

Az ország természetföldrajz szempontjából hat nagytájra osztható, ezek az Alföld, a Kisalföld, az Alpokalja, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-középhegység és az Északi-középhegység.
Magyarország fő tájegységei [szerkesztés]

Magyar szürke szarvasmarhák az Alföldön

Dunántúli táj

A hagyományos természetföldrajzi beosztás szerint Magyarország területét hat nagyobb egységre osztjuk:
Alföld: feltöltött síkság, területén szinte nincs szintkülönbség.
Dunántúli Alföld: Mezőföld, Sárköz, Drávamellék
Duna–Tisza köze: Kiskunság, Jászság, Pesti-síkság, Hevesi-sík, Borsodi-Mezőség
Felső-Tisza-vidék: Bodrogköz, Tiszahát, Szatmári-síkság
Tiszántúl: Maros-Körös köze, Körös-vidék, Kis-Sárrét, Nagy-Sárrét, Nagykunság, Hortobágy, Hajdúság, Nyírség
Kisalföld: az ország északnyugati részén fekszik, részei a Szigetköz, a Rábaköz és a Marcal-medence
Alpokalja: a nyugati határ mentén helyezkedik el, a Keleti-Alpok lejtővidéke, az ország legcsapadékosabb része, legmagasabb területei a Kőszegi-hegység és a Soproni-hegység.
Dunántúli-dombság: a Balatontól dél, délkelet és délnyugati irányba fekszik, részei a Zalai-dombság, a Somogyi-dombság, a Tolnai-hegyhát, a Baranyai-dombság és két hegyvidék, a Mecsek (Zengő, 682 m) és a Villányi-hegység (Szársomlyó (442 m).
Dunántúli-középhegység: a Balatonnal párhuzamosan, délnyugat-északkeleti irányban foglal helyet a Dunakanyarig. Részei:
Bakony: a hegység legnagyobb tagja, tájai: a Déli-Bakony és az Északi-Bakony
Balaton-felvidék: a Tapolcai-medencétől észak felé terül el, Balatonfűzfőig, történelmi borvidék, ide tartozik a Keszthelyi-hegység
Vértes
Dunazug-hegység: Gerecse, Pilis, Budai-hegység, Visegrádi-hegység
Velencei-hegység: a Velencei-tótól északnyugatra, a tó és a Vértes között elterülő dombvidék, a Balaton-felvidék északkeleti folytatása
Északi-középhegység: Magyarország legmagasabb vidéke, a Duna visegrádi áttörésétől a Bodrogig tart.
Börzsöny: a hegység legnyugatibb tagja, nagy része 600 m-nél magasabb (Csóványos, 939 m)
Cserhát: a Börzsöny és a Mátra között fekvő, lazán összefüggő lánc, déli nyúlványa a Gödöllői-dombság, további részei a Karancs, a Salgó és több bazalthegy
Mátra: a Zagyva-völgytől kelet felé magasodik, az ország legmagasabb csúcsával (Kékes, 1014 m)
Bükk és Bükkalja: az ország legmagasabbra emelkedő karsztos területe és az ország legnagyobb átlagmagasságú hegysége.
Aggteleki-karszt: a szlovák–magyar határon átnyúló, zömmel triász mészkőből álló karsztvidék. Itt van Magyarország leghosszabb barlangja, Baradla (24,5 km).
Zempléni-hegység: a Hernád völgyétől a Bodrogig terjedő vulkanikus hegyvidék, fiatal üledékekkel feltöltött köztes medencével (Hegyköz). Az Alföld felé néző déli lejtője a Hegyalja
Cserehát: alacsony dombság a Bükk és a Zempléni-hegység között.
Gödöllői-dombság: A Cserháttól délre mélyen benyúlik az Alföldbe. Az Északi-középhegységhez tartozik, egyfajta átmenet a hegység és az alföld között.

Az MTA Földrajztudományi Kutató Intézete az elmúlt évezred végén részletesebb, háromszintű tájbeosztást dolgozott ki:[9]
megtartották a hat nagyobb egységet, amiket nagytájaknak nevezünk;
ezeket 4–13 közepes egységre (középtájakra) osztották;
a középtájakat kistájakra bontották. Bővebben: Magyarország földrajzi kistájai

Magyarország jellemző földrajzi pontjai [szerkesztés]
Szélső pontok magasság szerint:
az ország legmagasabb pontja 1014 m a Kékes tető a Mátrában,
az ország legmélyebb pontja 75,5 m a Szegedhez tartozó Gyálarét területén van.
Az ország közepe Pusztavacs község területén van.
Szélső pontok égtájak szerint:
az ország területének legészakibb pontja Füzér község területén, Lászlótanya közelében,
az ország területének legdélibb pontja Beremend község területén,
az ország legkeletibb pontja Garbolc község területén,
az ország legnyugatibb pontja Felsőszölnök község területén van.
Szélső települések égtájak szerint:
az ország legészakibb települése Hidvégardó (Borsod-Abaúj-Zemplén megye),
az ország legdélibb települése Kásád (Baranya megye),
az ország legkeletibb települése Garbolc (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye),
az ország legnyugatibb települése Felsőszölnök (Vas megye).
Éghajlat [szerkesztés]

Szőlőültetvények Villány közelében, a háttérben a Szársomlyó hegye

Magyarország három éghajlati terület határán helyezkedik el; időjárását a keleti nedves kontinentális, a nyugati óceáni, az északi sarkvidéki légtömegek és a déli-délnyugati mediterrán hatás alakítja.

Az évi középhőmérséklet +8–12 °C, amelynek viszonylag magas, 20–25 °C-os az ingadozása. A hőmérséklet átlagos értéke januárban a legalacsonyabb, −4–7 °C, júliusban a legmagasabb, 25–30 °C. A napsütéses órák száma évente 1700–2100 óra között van; ez az Alföldön a legmagasabb és a hegyvidéken a legkisebb, ami fontos tényező a mezőgazdaság szempontjából. Az évi átlagos csapadékmennyiség 500–1000 mm, az Alföldön 500–600 mm, a hegyvidéken 800–1000 mm. Az északnyugati szél az uralkodó hazánkban.

A valaha mért legalacsonyabb hőmérsékletet, mínusz 35°C-ot 1940. február 16-án Görömbölytapolcán, Miskolc közelében regisztrálták.[10] A valaha mért legmagasabb hőmérsékletet, 41,9°C-ot 2007. július 20-án Kiskunhalason mérték.[10]
Vízrajz [szerkesztés] Bővebben: Magyarország vízrajza


A Kárpát-medence csaknem teljes egészében a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. Magyarország azonban nemcsak édesvízben, de hévizekben is gazdag, sőt Európa hévízben leggazdagabb tájegysége. Az ásványi anyagokban dús gyógyvizek hőmérséklete olykor a 70 °C-ot is meghaladja.

Magyarország egyik legszebb tája, a Dunakanyar

A Tisza Tokajnál

A Balaton, a háttérben Badacsony hegyével
Nagyobb folyók [szerkesztés]
Duna, teljes hossza: 2850 km, ebből a magyarországi főágának hossza 417 km
Tisza, teljes hossza: 962 km, ebből magyarországi szakaszának hossza 584,9 km (a Duna mellékfolyója)

A Duna mellékfolyói:
Lajta
Rábca
Rába, teljes hossza: 322 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 211,3 km
Sió-csatorna, teljes hossza: 120,8 km,
Dráva, teljes hossza: 749 km, ebből mindössze 90 km hajózható.
Ipoly, jelenlegi teljes hossza: 212,43 km (szabályozás előtt 254 km), magyarországi szakaszának hossza 143 km

A Tisza mellékfolyói:
Zagyva, teljes hossza 180 km
Sajó, teljes hossza: 230 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 125,1 km
Hernád, teljes hossza: 286 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 118,4 km
Bodrog, teljes hossza: 65 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 51,1 km
Szamos, hossza Dés-től: 250 km, magyarországi szakaszának hossza 51,5 km
Kraszna, teljes hossza: 193 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 46 km
Körösök, teljes hossza: 741,3 km
Hármas-Körös, teljes hossza: 91,3 km
Sebes-Körös, teljes hossza: 209 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 58,6 km
Kettős-Körös, teljes hossza: 37,3 km
Fehér-Körös, teljes hossza: 235,7 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 9,8 km
Fekete-Körös, teljes hossza: 168 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 20,5 km
Maros, teljes hossza: 749 km, ebből a magyarországi szakaszának hossza 49,5 km

A Balaton „táplálója”:
Zala, teljes hossza 126 km
Nagyobb tavak [szerkesztés]
Balaton, felülete 594 km²
Tisza-tó, felülete 127 km²
Fertő tó, Ausztria és Magyarország tava, magyarországi felülete 75 km²
Velencei-tó, agárdi vízmérce állásánál a felülete 24,2 km², melyből közel 10,1 km²-t nádas borít
Élővilág, természetvédelem [szerkesztés]

Havasi cincér, a Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállata

Baradla-barlang

Az eredeti állapotában fennmaradt növény- és állatvilág védelmére Magyarországon 10 nemzeti parkot, 38 tájvédelmi körzetet, 142 országos természetvédelmi területet, egy természeti emléket (Aggtelek-Rudabánya-Szendrő alapszelvények) és 1125 önkormányzatok által védett természeti területet hoztak létre eddig, összesen 816 008 hektáron.[11]

Magyarország védett természeti értékei közé számos park, erdő, hegy, tó, folyószakasz, vizes élőhely és barlang tartozik. A legfontosabbak régiók szerint:
Budapesten a Városliget, Margitsziget, Gellért-hegy, Sas-hegy, Pál-völgyi-cseppkőbarlang.
A Dunántúlon a világörökséghez tartozó Fertő tó, a termálvizes Hévízi-tó, a tapolcai tavasbarlang, a tatai Öreg-tó, a Velencei-tó és kirándulóövezete, Tihany belső tavai és geológiai tanösvénye, az abaligeti cseppkőbarlang, a szársomlyói természetvédelmi terület, a villányi kőbánya őslénybemutatója, a fertőrákosi kőfejtő, a Dunakanyar, valamint a régió nagy kiterjedésű erdőségei: Pilis, Dunántúli-középhegység (Bakony, Vértes, Visegrádi-hegység), Gemenc, Gyulaj, Alpokalja, Mecsek.
Észak-Magyarországon az Északi-középhegység számos túralehetőséget kínáló erdőségei és a látványos természeti értékei (Börzsöny, Mátra, Bükk, Lillafüred, Aggteleki Nemzeti Park, a bükki barlangok).
Az Alföldön a Hortobágy (világörökségi helyszín), Bugac, Mártély a Tisza holtágaival és a kunhalmok.

Számos település rendelkezik a helyi növényvilágot bemutató arborétummal, a legismertebbek Vácrátót, Zirc, Badacsonytomaj, Kám, Kőszeg, Kámon, Vép, Szeleste, Szarvas stb. A különleges állat-bemutatóhelyek közé tartozik a nyíregyházi sóstói vadaspark, a kardoskúti hagyományos állattartó telep, a mezőhegyesi és a bábolnai állami ménes, a dévaványai túzokrezervátum és a veresegyházi medvemenhely.

Lásd még:
Magyarország növényzete
Magyarország védett természeti értékeinek listája
Magyarország védett természeti területeinek listája
Védett magyar háziállatok
Magyarországi barlangok listája
Magyarország állatfajairól bővebben lásd a Magyarország természetföldrajza szócikket!

Magyarország nemzeti parkjai:
Hortobágyi Nemzeti Park – 1973
Kiskunsági Nemzeti Park – 1975
Bükki Nemzeti Park – 1976
Aggteleki Nemzeti Park – 1985
Fertő–Hanság Nemzeti Park – 1994
Duna–Dráva Nemzeti Park – 1996
Duna–Ipoly Nemzeti Park – 1997
Balaton-felvidéki Nemzeti Park – 1997
Körös–Maros Nemzeti Park – 1997
Őrségi Nemzeti Park – 2002. március 1.
Zempléni Nemzeti Park – létrehozásának szervezőmunkája megkezdődött
Történelem [szerkesztés] Bővebben: Magyar történelem


A Magyarország név 1920 előtti viszonylatban, a korábbi történelmi időszakok esetében általában a történelmi Magyar Királyságra vonatkozik. Néha a mai Magyarország területét is érthetjük alatta, ezt azonban minden esetben külön jelezni kell.A magyarság történelme

A magyar nép kialakulása
Magyar őstörténet
Honfoglalás
Kalandozó hadjáratok
Középkor
Árpád-kor
A vegyesházi királyok kora
Kora újkor
Török hódoltság
Királyi Magyarország
Erdélyi Fejedelemség
Rákóczi-szabadságharc
18. századi abszolutizmus
19. század
Reformkor
Szabadságharc
Kiegyezés
Osztrák–Magyar Monarchia
A 20. századtól máig
Őszirózsás forradalom
Magyarországi Tanácsköztársaság
Magyarország 1919–1945 között
Magyarország 1945–1956 között
1956-os forradalom
Magyarország 1957–1989 között
Rendszerváltás Magyarországon
Magyarország politikai élete (1989–)
Lásd még
A határon túli magyarok története
A magyarországi nemzetiségek története
A magyarországi zsidóság története
Erdély történelme
Magyar hadtörténet
m • v • sz

A középkori Magyar Királyság [szerkesztés]

A magyarok bejövetele a Kárpát-medencébe a Feszty-körképen

A mai Magyarország területén a magyar törzsek megérkezése előtt számos nép élt, amelyek a 895-ben lezajló honfoglalás után összeolvadtak a magyarsággal. A 10. században Géza fejedelem kezdte meg a magyarság római keresztény hitre térítését, de munkáját fia, az „államalapító” I. (Szent) István, tette egyértelművé. István 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-jén koronát kapott a pápától (Szent Korona),[12] és a Magyar Királyságot a keresztény országok közösségéhez kapcsolta. Királyi székhellyé Esztergom városát tette.

A 11. század végén I. (Szent) László végleg megerősítette a magyar államot. A magyar nemesség különleges előjogait a II. András által kiadott Aranybulla rögzítette 1222-ben. A Magyar Királyságot 1241-ben, a tatárjárás pusztította el. A „második honalapító”, IV. Béla ezt követően rendelte el a kővárak építését az országban. A mongolok 1285-ben visszatértek. Ekkorra azonban kiépült a kővárrendszer és megalakult a nehézlovasság, IV. László király pedig katasztrofális vereséget mért a második mongol invázióra.

1301-ben meghalt III. András, ezzel véget ért az Árpád-házi uralkodók 300 éves uralma. Rövid interregnum után az Anjou-királyok, Károly Róbert és Nagy Lajos központosították a királyi hatalmat. Nagy Lajos megszerezte a lengyel trónt is (perszonálunió), és ezzel a Visegrádról kormányzott „Anjou-birodalmat” jelentős európai (lokális) nagyhatalommá tette.

A 15. században Luxemburgi Zsigmond, majd Mátyás király uralkodása alatt Magyarország kulturális szempontból is Európa egyik legjelentősebb országa lett. Az ország fővárosa Buda volt, Mátyás híres királyi udvarával (reneszánsz korszak, csak 1476-tól Beatrix-szal való házasságkötése után). Ekkor azonban már fenyegetett a török megszállás, ami a 16. században véget vetett Magyarország nagyhatalmi helyzetének és hosszú időre függetlenségének is.
Függetlenségi küzdelmek [szerkesztés]

A négy részre szakadt Magyarország (Magyar Királyság, török hódoltság, Thököly Imre fejedelemsége, Erdélyi Fejedelemség) 1683-ban

1541-ben az ország három részre szakadt: középső részét az Oszmán Birodalom foglalta el, Erdély török hűbéresként elszakadt az országtól, az északi és nyugati területsávra korlátozódó királyság trónja pedig a Habsburgoké lett. A török hódoltság alatti országrész a 17. század második felére a háborús pusztítások miatt gyakorlatilag elnéptelenedett. Zrínyi Miklós kísérletét a törökök magyar vezetéssel történő kiűzésére az udvar megakadályozta, és a Wesselényi-féle összeesküvés, majd a Thököly-felkelés kudarca után a 17. század végére a királyi vezetés alatt álló keresztény seregek foglalták vissza a törökök által uralt területeket.

Ettől az időtől Magyarország a Habsburg Birodalom része volt. A Habsburgok a „rebellisnek” tekintett magyarok mellé más népeket (elsősorban németeket és szerbeket) költöztettek a gyéren lakott területekre. A függetlenség kivívására két jelentősebb kísérlet történt, a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc a 18. század elején, valamint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. A kettő közötti időszakról bővebben:
A Magyar Királyság a 18. századi abszolutizmus rendszerében,
reformkor.

Utóbbi nemcsak politikai, hanem kulturális mozgalom is volt; megindítójának Széchenyi Istvánt tekintjük.

A 1848-as nemzeti forradalom idején Batthyány Lajos miniszterelnökségével önálló magyar kormány alakult. 1849-ben Kossuth Lajos vezetésével függetlenségi háború kezdődött, amelyet a Habsburgok csak orosz segítséggel tudtak leverni. Bővebben lásd: 1848–49-es forradalom és szabadságharc.

A szabadságért folytatott küzdelmekben, majd a bukást követő több mint két évtizedes diktatúra és passzív ellenállás idején alakult ki a mai magyar nemzet.
A kiegyezéstől 1945-ig [szerkesztés]

Az Habsburg uralkodóval történt kiegyezésre végül 1867-ben került sor. Ezután Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia társországa lett. Az ország a következő évtizedekben az ipar, kereskedelem, a tudományok, művészetek, a társadalmi élet minden területén hatalmas mértékben fejlődött. 1873-ban három város (Pest, Buda és Óbuda) egyesítésével létrejött az új főváros, Budapest.

A mai Magyarország és az egykori Osztrák–Magyar Monarchia

Az I. világháborúban Magyarország a Monarchia részeként, Németország szövetségeseként vett részt, mely több százezer polgár életét követelte. 1918-ban kitört az őszirózsás forradalom, és Károlyi Mihály vezetésével polgári demokratikus kormány alakult, amely kikiáltotta a köztársaságot. A volt Magyar Királyság területét azonban nem sikerült egyben tartani, mert a szomszédos államok francia-brit támogatással az ország jelentős részét megszállták. Ez 1919-ben a polgári kormány bukásához és a kommunista Tanácsköztársaság 133 napos uralmához vezetett. A katonai túlerővel szemben azonban a részsikerek ellenére végül a kommunista hadvezetés is vereséget szenvedett.

A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) értelmében a volt Magyar Királyság területének kétharmada és lakosságának csaknem kétharmada a környező országokhoz került. A két világháború között Magyarországot (amelynek államformája újból királyság lett) Horthy Miklós kormányzó vezette. Az úgynevezett Horthy-korszak fő célja a gazdaság és a kultúra föllendítése, továbbá az elveszett területek visszaszerzése volt.

A II. világháborút megelőző revíziós politikának is köszönhetően, Magyarország visszacsatolhatta a szomszédos országok magyarlakta területeit. 1941-ben a náci Németország oldalán hadba lépett Magyarország. 1944–45-ben a polgári lakosság áldozatainak száma rohamosan emelkedett melynek több oka volt: politikai és a származás miatti üldöztetés, háborús front, az ország német, majd később szovjet megszállása. Magyarország, még Teleki Pál miniszterelnöksége alatt, 12 ún. zsidótörvényt vezetett be, mely alapvetően korlátozta a zsidók jogait. Ezt követően fokozatosan a társadalom perifériájára szorult a zsidó származású lakosság. Az 1944-ben bekövetkezett német megszállás idején a magyar csendőrség 56 nap alatt – május 15. és július 9. között – 437 402 magyar zsidót deportált. A háború Magyarország számára mintegy 900 ezer fős emberveszteséggel és hatalmas anyagi károkkal fejeződött be.
1945-től a rendszerváltásig [szerkesztés]

A háborút lezáró párizsi békeszerződés a pozsonyi hídfő kivételével visszaállította a Trianonban megállapított határokat. A háború utáni néhány éves többpárti parlamenti demokrácia után (második köztársaság, 1946. február 1. - 1949. augusztus 23.) a megszálló szovjetek segítségével a kommunisták vették át a hatalmat, és az országban egypártrendszer alakult ki (Magyar Népköztársaság). Az 50-es évek első felében Rákosi Mátyásnak és társainak a sztálinizmus mintájára kiépített totális diktatúrája alatt ezreket kínoztak meg és végeztek ki. Elrettentő példa volt erre a recski kényszermunkatábor. 1956-ban forradalom tört ki, Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a népfelkelés sodrában szakított a Varsói Szerződéssel, kikiáltotta Magyarország semlegességét, és visszaállította a többpártrendszert. A forradalom elsősorban a munkásság és az ifjúság vezetésével zajlott. A forradalmat szovjet csapatok verték le, és a Moszkva által kijelölt új pártvezető, Kádár János által alakított új kormány visszaállította a kommunista egypártrendszert. Nagy Imrét és a forradalom néhány vezetőjét, valamint több száz résztvevőjét kivégezték.

A kezdeti terror után Kádár fokozatosan konszolidálta hatalmát. 1963-ban amnesztia következett. A Szovjetunió által irányított politikai-gazdasági szövetség (KGST vagy „szocialista tömb”) többi országához képest a Kádár-rendszer a 60-as évektől a kommunista diktatúra egy viszonylag enyhe változatát alakította ki (gulyás-kommunizmus), amely a hidegháború évtizedei ellenére a nyugat-európai országokkal is bizonyos kapcsolatot tarthatott. Az ország konszolidálásához külföldi kölcsönöket is igénybe vettek, ami az 1973-as olajválság után Magyarország teljes eladósodásához vezetett. Gorbacsov szovjet pártfőtitkár 1980-as évek végén bevezetett reformjai végül Magyarországon is megnyitották az utat a rendszerváltás felé.
A Harmadik Magyar Köztársaság [szerkesztés] Bővebben: Rendszerváltás Magyarországon


A rendszerváltás 1989-ben következett be, amelynek legfontosabb politikai aktusa az új köztársaság kikiáltása volt Budapesten 1989. október 23-án, majd 1990-ben a köztársaság első demokratikus Országgyűlésének, kormányának, köztársasági elnökének, illetve a tanácsokat felváltó demokratikus önkormányzatoknak a megválasztása. A politikai átalakulás azonban a súlyos gazdasági helyzetet nem enyhítette. A társadalmi intézmények átalakulása csak lassan történt meg.

Magyarország 1990-től kezdve a nyugati (euroatlanti) integrációra törekedett. 1999-ben tagja lett a NATO-nak, majd 2004. május 1-jétől az Európai Uniónak. 2007. december 21-étől Magyarország hivatalosan is a Schengeni övezethez tartozik.

Lásd még:
Magyarország uralkodóinak listája
Erdélyi fejedelmek listája
Magyar államfők listája
Magyarország kormányfőinek listája
Államszervezet és közigazgatás [szerkesztés]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás [szerkesztés] Bővebben: Magyarország politikai élete

Törvényhozás [szerkesztés]

Budapesten található az Országház, az Országgyűlés székhelye Bővebben: Országgyűlés


Magyarország államformája 1989 óta köztársaság. A hatályos magyar alkotmány a többször módosított 1949. évi XX. törvény. Az alkotmány legutóbbi átfogó módosítása 1989. október 23-án lépett életbe, amelyben a népköztársasági államformát felváltotta a köztársaság.

A Magyar Köztársaság politikai berendezkedése parlamentáris (népképviseleti) liberális demokrácia. A köztársaság a népszuverenitás elvére épül, a közhatalom gyakorlása pedig csak a jogállam keretein belül lehetséges.

A népképviselet legfőbb szerve az Országgyűlés (parlament). Magyarországon az alkotmány alapján négyévente kerül sor országgyűlési választásokra, amelynek során az ország népe 386 parlamenti képviselőt választ meg vegyes választási rendszerben, 176-ot egyéni választókerületekben, 210-et a pártok által állított listákról.

Országgyűlés a 2006-os parlamenti választások után

A 2009-es európai parlamenti választás eredményeParlamenti pártok 2010-től
Név Képviselői helyek száma Elnök
Fidesz – Magyar Polgári Szövetség (Fidesz) 227[13] Orbán Viktor
Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 36[13] Semjén Zsolt
Magyar Szocialista Párt (MSZP) 59 Mesterházy Attila
Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) 47 Vona Gábor
Lehet Más a Politika (LMP) 16 nincs [14]
Független 1 Molnár Oszkár


A képviselők, a köztársasági elnök javaslatára, megválasztják a végrehajtó hatalom vezetőjét, a miniszterelnököt, aki megalakítja kormányát. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Abban az esetben, ha a miniszterelnök szembekerül a parlamenttel, bizalmatlansági indítványt terjeszthetnek be ellene, amelynek eredménye az egész kormány jövőjét meghatározza. Ekkor minden esetben meg kell nevezni az új miniszterelnök-jelöltet is.

A köztársasági elnököt az Országgyűlés választja meg 5 évre. Leginkább reprezentatív funkciókat tölt be, ő fejezi ki a nemzet egységét. Ő javasolja a miniszterelnököt, és háború idején ő a hadsereg főparancsnoka. A parlament által hozott törvények hatályba léptetésekor egyetértési joga van, vagyis azok csak aláírása után léphetnek életbe. Amennyiben úgy véli, hogy az az alkotmánnyal bármilyen formában összeférhetetlen, úgy a törvényt újratárgyalásra visszaküldheti az Országgyűlésnek, illetve az Alkotmánybíróság elé terjesztheti.

Az első megválasztott köztársasági elnök Göncz Árpád volt 1990 és 2000 közt. Őt Mádl Ferenc követte ezen a poszton. Sólyom László 2005-től 2010-ig viselte a tisztséget, 2010. augusztus 6-tól Schmitt Pál a köztársasági elnök.
Végrehajtás [szerkesztés] Bővebben: Második Orbán-kormány


A Magyar Köztársaság Kormányának legfontosabb feladatai az alkotmányos rend védelme, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak védelme és biztosítása; az Országgyűlés által meghozott törvények végrehajtásának biztosítása; valamint a Minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját irányítja, összehangolja tevékenységüket.

2010. május 29-e óta a Fidesz kétharmados parlamenti többséggel kormányoz, a miniszterelnök Orbán Viktor.
Igazságszolgáltatás [szerkesztés]

Az Alkotmány és a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény értelmében az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák, a megyei bíróságok (a fővárosban a Fővárosi Bíróság) és a helyi bíróságok (a városi és kerületi bíróságok) gyakorolják.

Első fokon a helyi bíróság jár el, hogy az ügyek a felek lakóhelyén vagy ahhoz közel nyerhessenek megoldást. A határozatok ellen benyújtott fellebbezéseket másodfokon a megyei bíróság bírálja el, de bizonyos súlyosabb esetekben a megyei bíróság jár el első fokon, ilyen esetben a megyei bíróság határozata ellen az ítélőtáblánál lehet fellebbezni.

A bíróságok illetékességi területe a közigazgatási területi beosztáshoz igazodik.

Az ítélőtáblák a helyi vagy megyei bíróság határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot bírálják el. 2005. január 1-jétől fogva az országban öt ítélőtábla működik: Budapesten, Szegeden, Pécsett, Győrött és Debrecenben.

A Legfelsőbb Bíróság legfontosabb alkotmányos feladata a jogegység biztosítása, s ezen túlmenően a jogerős határozatok elleni felülvizsgálati kérelmek elbírálása.
Közigazgatási beosztás [szerkesztés]

A közigazgatási beosztás alábbi adatai 2009. december 1. napjára vonatkoznak.[15]

Magyarország közigazgatási területi beosztásának két fő szintje van. A területi szinten a 19 megye és a főváros (Budapest) található, míg a helyi szinten 3152 város és község.

A települések közül 328[16] város, a többi község. A városok közé tartozik 23 megyei jogú város és a főváros is, mely utóbbi 23 kerületre oszlik. A községek közül 118 nagyközség.[16] E területi egységeknek van önkormányzata. Budapesten kétszintű önkormányzati rendszer működik, mely a Fővárosi Önkormányzatból és a kerületi önkormányzatokból áll. A megyei és a települési önkormányzatok között nincs alá-fölérendeltségi viszony.

A két alapvető szinten kívül további két területi szint van, a tervezési-statisztikai régió és a kistérség. Mindkettő eredetileg statisztikai céllal és a területfejlesztés intézményrendszerének területi kereteként jött létre, de területi alapját képezik egyes közigazgatási és önkormányzati feladatok szervezésének is.

A 7 régió a megyék és a főváros csoportosításával alakult ki, a 174 kistérség pedig a megyéken belül, a települések csoportosításával. Budapest önálló kistérséget alkot.

A helyi önkormányzatokról szóló törvény szerint a megyei jogú város települési önkormányzat, és területén – megfelelő eltérésekkel – saját hatásköreként ellátja a megyei önkormányzati feladat- és hatásköröket is. A megyei jogú városok azonban nem alkotnak a megyéktől elkülönülő közigazgatási területi egységet, csupán speciális önkormányzati joggal felruházott települések.

Magyarország megyéi (2007)

Magyarország régiói:
Közép-Magyarország
Közép-Dunántúl
Nyugat-Dunántúl
Dél-Dunántúl
Észak-Magyarország
Észak-Alföld
Dél-Alföld

Magyarország megyéi és fővárosa:
Bács-Kiskun megye
Baranya megye
Békés megye
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Csongrád megye
Fejér megye
Győr-Moson-Sopron megye
Hajdú-Bihar megye
Heves megye
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Komárom-Esztergom megye
Nógrád megye
Pest megye
Somogy megye
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Tolna megye
Vas megye
Veszprém megye
Zala megye
Budapest főváros

Lásd még:
a NUTS rendszer Magyarországon
Magyarország települései
Magyarország városai
Védelmi rendszer [szerkesztés] Bővebben: Magyar Honvédség


A Magyar Honvédség emblémája

Az Egyesült Államok elnökének fogadása (a háttérben huszárok láthatók)
A Magyar Honvédség feladata: Magyarország szuverenitásának és területi épségének védelme. Hozzájárulás a NATO kollektív védelméhez.
A Magyar Honvédség létszáma (teljes személyi állománya): 28 780 fő. Korábban kb. 32 000 katonából csak 17 000 fő volt aktív katona, mára ez az arány jobb irányba változott, így a haderő hatékonyabb, mint az előtte lévő években.
A vezető - alárendelt arány 20:80%.
Katonai költségvetés, védelmi kiadások: 2006-ban 283,1 milliárd forint, a GDP 1,17%-a, mely 2007-re 278,2 milliárd forintra csökkent, és a tervek szerint 2008-ra 285 milliárd forintra nő, és 2010-re eléri a 322 milliárd forintot.
A tartalékosok létszáma: 90 300 fő volt 2005-ben, ebből 75 000 szárazföldi, 15 400 repülő és légvédelem.
Mozgósítható létszám 2,66 millió fő, melyből katonai szolgálatra alkalmas 2 millió fő 2005-ben.
Magyarországon a 2004-es alkotmánymódosítás óta békeidőben nincs sorkötelezettség, a fegyveres erők állományát hivatásosok, szerződésesek és közalkalmazottak alkotják. A sorozást rendkívüli állapot (háború) esetén az Országgyűlés újra elrendelheti.
A Magyar Honvédség a MH Szárazföldi Parancsnokságból, a MH Légierő Parancsnokságból, valamint a MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokságból áll, melyet a vezérkari főnök irányít. 2007. január 1-jén megalakult a MH Összhaderőnemi Parancsnokság, melyet az előbb említett parancsnokságok összevonásából hoztak létre.
Magyarország biztonsági stratégiája a NATO- és EU-tagság keretei között, szövetségeseivel és partnereivel való együttműködésén alapul.1
A Magyar Honvédség ügyében, az utóbbi időben ötpárti konszenzus jött létre, így az öt vezető magyar párt közösen egyeztetnek a honvédelem ügyéről, együtt döntenek a fontosabb dolgokról, így a haderő folyamatosan fejlődhet.
A Magyar Honvédség a reform végére, kis méretű, jól felszerelt, fejlett haditechnikával ellátott, mobil, könnyen telepíthető, egyszerű vezetési rendszerű, jól kiképzett, jól felszerelt katonákból álló, szövetségi elvek alapján felépülő, és tevékenykedő haderővé válik.
Népesség [szerkesztés]

Magyarország korfája (2005)
balról: férfiak
jobbról: nők

A születések és halálozások arányának alakulása 1950 és 2009 között Bővebben: Magyarország népessége
Bővebben: Népességfogyás Magyarországon

Népesség: 10 001 000 fő (2010. július)
Népsűrűség: 107,5 fő/km2.
Teljes népességnövekedés: -0,254%
A népesség csökkenésének az oka elsősorban a magas halálozás, ami a lakosság rossz egészségi állapotának következménye, illetve a születések alacsony száma. A természetes fogyás mintegy 25-30 ezer fő/év, de a pozitív vándorlási egyenleg ezt évente 10-15 ezer fővel tompítja.
Születéskor várható élettartam: 69,3 év férfiak esetén és 77,9 év nők esetén (2009).[17]
Nem hivatalos becslések szerint szeptember elején Magyarország népessége 10 000 000 fő alá csökkent, ami megegyezik az 50 évvel ezlőtti népességgel.[18]

A magyarországi lakosságon belül egyre jobban csökken a fiatalok aránya, a népesség fokozatosan elöregszik.
0-14 évig terjedő lakosság: 15,2%
15-64 évig terjedő lakosság: 69,3%
65-X évig terjedő lakosság: 15,6%
[19]
Legnépesebb települések [szerkesztés]
Adott év január 1-jén[20] Bővebben: Magyarország legnagyobb települései lakónépesség szerint
Helység Lakónépesség (fő)
Debrecen

Miskolc

Pécs
1 Budapest 1 721 556 fő (2010)[21] +/-
2 Debrecen 207 270 fő (2010)[22] +/-
3 Szeged 169 731 fő (2010)[23] +/-
4 Miskolc 169 226 fő (2010)[2