Az első világháború (I. világháború, a második világháború előtt egyszerűen csak „A nagy háború”) 1914-től 1918-ig tartott. Az összesen több mint 15 millió ember halálát okozó, négy éven át tartó öldöklő küzdelem a korabeli gyarmat- és érdekeltségrendszer újrafelosztásáért indult. Bár valamennyi résztvevő nemzet meg volt győződve arról, hogy gyors offenzívával legyőzheti ellenfeleit, s fél év alatt véget érhetnek a hadmozdulatok, a háború végül négy évnyi véres küzdelemmé terebélyesedett. Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett a háború végére, valamint a német területszerzés illúziója is szertefoszlott. A háborút lezáró békerendszer igazságtalanságai a második világháború kitöréséhez vezettek

Előzmények [szerkesztés]

A 19. század végén a tudomány és technika vívmányai miatt gyorsuló ütemű termelés együtt járt a gyarmatbirodalmak növekedésével is: új nyersanyaglelőhelyek és piacok megszerzése volt az államok célja. Ebből az időből származik az imperializmus kifejezés is: a birodalmi státusz megszerzéséhez és a gazdasági növekedés fenntartásához szükséges volt új piacok bevonása gyarmatosítás révén, így ez vált a korabeli politika fő céljává.

A világháború előtt a Föld térképét az európai érdekeltségek színezték be. Európa országai közül ekkor kevés olyan akadt, melynek nem voltak gyarmatai: ilyen volt az Osztrák–Magyar Monarchia, a Balkán fiatal államai, Norvégia, Svédország és Svájc. A legnagyobb gyarmati érdekeltséggel Nagy-Britannia és Franciaország rendelkezett, illetve – a gazdaságilag értéktelen, de nagy területű Grönland révén Dánia. Emellett Olaszország és Spanyolország fontos észak-afrikai területeket birtokolt, de Németország afrikai, valamint jelentéktelen óceániai gyarmatai nem álltak arányban gazdasági erejével.

Németország gazdaságilag és katonailag húsz évvel az egyesítés után olyan erős lett, hogy egyértelműen Európa vezető hatalmává nőtte ki magát. Az Egyesült Királyság figyelmét ez a megerősödés nem vonta magára addig, míg II. Vilmos a "Weltpolitik" jegyében flottaépítési programot nem hagyott jóvá. A kereskedelmi konkurencia támasztása után ezzel Németország eszközt kezdett létrehozni a tengeri uralomhoz. Márpedig a brit gazdaságnak a gyarmatbirodalom jelentette az alapját. A gazdaságilag elmaradott, de Európa legnépesebb országaként nagy létszámú katonasággal rendelkező Oroszország a Fekete-tenger felől ki akart jutni a világtengerekre, Isztambult és a környező tengerszorosokat akarta megszerezni. Az Oszmán Birodalom a Balkán-háborúkban vereséget szenvedett. Nem volt tisztázott, a modernizáció vagy a teljes széthullás lesz-e a sorsa, amelyet az európai nagypolitika keleti kérdésként emlegetett.
Szövetségek [szerkesztés]

A 19. században a napóleoni háborúk befejezése óta alkalmi szövetségekbe tömörültek a nagyhatalmak. Biztos pontként az Egyesült Királyság határozható meg, mely szilárdan ellenezte, hogy bármely hatalom egyesíthesse Európát, legyen az despotikus, liberális, konzervatív, haladó, vagy akármilyen. Ezért a kontinens aktuálisan legerősebb hatalmával mindig konfliktusba került. Az 1870-71-es porosz-francia háború (mely az első világháború előtti utolsó nagyhatalmi háború volt Európában) az angolok jóindulatú semlegességével támogatta Bismarck Németországának létrejöttét, mert ezt kevésbé tartotta veszélyesnek, mint a francia dominanciatörekvést III. Napóleon császárságának részéről. Mélyen elszámították magukat. Az egyesült Németországhoz képest a francia állam papírtigris volt. A fentebb említett gyarmat-, flotta-, és kereskedelmi ügyek miatt az Egyesült Királyság egyre veszélyesebbnek ítélte Németországot. 1904-ben Franciaországgal, 1907-ben pedig annak szövetségesével, Oroszországgal lépett szövetségre a németeket megfékezendő.

Ezzel kialakultak azok a szövetségi rendszerek, melyek később a világháború eseményeit meghatározták: az antant és a központi hatalmak. A két, birodalmi alapon szerveződő csoportosulás nem volt szilárd tömbnek tekinthető, melyet alátámaszt, hogy az Osztrák-Magyar-Monarchia és Németország mellé 1882-ben csatlakozott Olaszország 1900-tól kezdve több lépésben rendezte vitás kérdéseit Franciaországgal, így képessé vált az antant mellé való átállásra. Bulgária hosszú ideig orosz érdekszférába tartozott, s függetlensége elnyerése óta áthatotta az oroszbarát gondolat, de a szomszédaival való területi vita miatt mégis az oroszellenes oldalon kapcsolódott be a harcba. Japán és az USA egyik szövetséghez sem tartozott. Előbbi 1905-ben Mandzsúria birtoklása ügyében Oroszországgal vívott háborút, most mégis az antant oldalán lépett be a háborúba. Utóbbi meglehetős távolságtartással kezelte ez egész európai politikát, de érdekeinek (a saját gazdasági, kereskedelmi potenciáljának szabad, vagyis gyarmati uralomtól mentes érvényesítésének) az antant jobban megfelelt, mint a központi hatalmak blokkja.

Ezeknek a "blokkoknak" a léte ugyanolyan esetleges volt, mint megelőző tömörüléseké.
Központi hatalmak [szerkesztés]

Az egyik oldalon – a közös nyelv és kultúra összehangoló erejéből adódóan is – a Német Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia – oroszellenes – kettősszövetsége (1879. október 7.) állt. Később (1882. május 20.) az előbbi két birodalom és Olaszország megkötötte a hármasszövetséget, ami – a közkeletű felfogással szemben – nem a kettősszövetség kibővítése, hanem egy új, alapvetően franciaellenes tömörülés volt. Olaszország fent említett táborváltása után a központi hatalmak diplomáciája rávette Bulgáriát és Törökországot a csatlakozásra.
Antant [szerkesztés]

1892. augusztus 17-én orosz-francia katonai egyezmény született, melyet kiegészített az 1904. április 8-án megkötött francia-angol egyezmény, az Entente Cordiale, azaz „szívélyes viszony” (melyből később az antant hatalmak kifejezés is született). Az antant nem szövetséget jelentett, csupán annyit: a felek lemondanak egymás megtámadásáról, vitás esetekben egyeztetni próbálnak. A viszony teljesen kölcsönössé 1907-ben vált az angol-orosz szerződés megkötésekor, innentől számítjuk a hármas antant létrejöttét.
Közvetlen előzmények a Balkánon [szerkesztés]

Az európai hatalmakat a török uralom alól felszabadult Balkán újrafelosztása is szembeállította. 1908-ban a Monarchia annektálta Bosznia-Hercegovinát, ami a nagyszerb álmokat dédelgető Szerbia számára elfogadhatatlan volt. A két ország éles ellentétbe került, de ennél jóval fajsúlyosabb probléma volt Oroszország és a Monarchia viszonya. 1897-től fogva a két nagyhatalom kölcsönös egyetértésben óvta a balkáni status quót, amelyről szóló megegyezésüket most a Monarchia az ellentételezés nélküli annexióval felrúgta. Az orosz külpolitika a japán vereségből ocsúdva még nem volt olyan állapotban, hogy emiatt érzett felháborodását háborúval fejezze ki, főként, hogy Franciaország és az Egyesült Királyság nem volt hajlandó támogatni ebben a kérdésben.

Bosznia területén számos titkos szerb társaság alakult azzal a céllal, hogy merényletekkel destabilizálják a vitatott területeket. A társaságokat – titokban – támogatta a szerb kormány is. Noha Szerbia és Oroszország között semmilyen írásos szövetségesi szerződés nem volt, a szerbek megalapozottan számítottak Oroszország későbbi katonai segítségére. Oroszország ugyanis Bosznia annexiója és Szerbia legyőzése esetén kénytelen tudomásul venni, hogy teljesen kiszorult a Balkánról. Ez a kiszorulás persze ugyanolyan túlreagált félelem volt, mint a központi hatalmak részéről később említésre kerülő "most, vagy soha".
Merénylet, hadüzenet [szerkesztés]
Közvetlen ok (casus belli) [szerkesztés]

1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére utazott Szarajevóba. A hadgyakorlattal egyébként épp az volt a célja a Monarchiának, hogy demonstrálja erejét a forrongó Balkánon. Délelőtt merényletet kíséreltek meg a trónörökös ellen, amit ugyan ő maga sértetlenül túlélt, ám kíséretének egyik tagja – egy katonatiszt – megsebesült. Nem sokkal később Ferenc Ferdinánd útra kelt, hogy meglátogassa a kórházban a katonatisztet, ám útközben Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szerb szervezet tagja pisztollyal halálosan megsebesítette a trónörököst és feleségét. Ezt követően Bécsben és Budapesten egyaránt fellángoltak a szerbellenes indulatok, Ferenc József pedig II. Vilmos német császárhoz fordult, levelében utalva arra, hogy Szerbiával az ellentétek soha nem simulhatnak el. Helmuth Johannes Ludwig von Moltke német vezérkari főnök kifejtette: az erőviszonyok most a legkedvezőbbek, 1914 után csak romlani fognak, mert Oroszország vasúti hálózatot épít ki, s ezzel mobilabbá teszi hadseregét. A válasz tehát ez volt: most, vagy soha!.

„Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralévő éveimet a béke művének szentelhessem, és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam.

A gondviselés másként határozott. (…)

Mindent megfontoltam és meggondoltam.

Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.”

Ferenc József kiáltványából

Moltke terve az volt, hogy míg a német haderő mintegy hat hét alatt döntő győzelmet arat a francia hadsereg fölött, addig a Monarchia csapatai feltartóztatják az orosz és a szerb erőket. Franciaország után pedig a német csapatok is keletnek fordulnak, és együttes erővel legyűrik a cári hadakat. Egy hónappal a merénylet után, július 28-án Bécs hadat üzent Szerbiának, s a csapatok megindultak délre. Néhány nappal később (augusztus 1-jén) Németország hadat üzent Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak. A német vezetés ultimátumban követelte a belga kormánytól, hogy a hadereje átvonulhasson Belgiumon, az azonban ezt megtagadta, mire a németek átlépték a határt. A brit hadüzenet kiváltó oka ez volt, s augusztus 4-én beállt a hadiállapot a Brit Birodalom és Németország között is. Augusztus 5-én a Monarchia üzen hadat Oroszországnak, 6-án Szerbia Németországnak, Augusztus 12-én Franciaország és Nagy-Britannia küldte el hadüzenetét a Monarchiának, 23-án pedig belép a háborúba Japán. Törökország augusztus 3-án szövetséget köt Németországgal, majd elzárja a Fekete-tengert a Boszporusznál és a Dardanelláknál (ténylegesen azonban csak október 29-én lép be a háborúba).

Ekkor még az összesen mintegy 20 millió fős hadseregek fölött diszponáló vezérkarok mindkét oldalon a gyors hadi sikerekben bíztak. A német katonákat úgy indították útnak, hogy mire lehullanak a falevelek, már otthon lesznek.
Magyarország szerepe [szerkesztés]

Magyarország, mint az Osztrák–Magyar Monarchia része, külügyeiben nem független politikai hatalomként lépett háborúba. A szerb helyzetre és a Ferenc Ferdinánd ellen elkövetett merénylet jelentőségének túlbecsülésére jellemző, hogy a háborús helyzet már 1914. júliusában megérett a konfliktusra. Júliusban már nyilvánvaló volt, hogy Bécs nem mond le a Szerbia elleni akcióról, amelyhez gróf Tisza István csak annyit tudott hozzátenni, hogy július 14-én feltételül szabta: a Monarchia jelentse ki előre, hogy a Szerbia ellen indítandó akcióval jelentéktelen határkiigazításokon kívül szerb területek megszerzésére nem törekszik.[1]

Charles Tisseyre, a francia parlament képviselője könyvet írt a háború kitörésének körülményeiről: „... Tisza István volt az egyetlen vezető államférfi Európában, aki komolyan szót emelt a háború ellen.” A merényletet követő koronatanácson azonban azok az – akkor még osztráknak számító – nemzetiségi politikusok szavazták le, akiknek hazája később a győztes államok között szerepelt, és Magyarország háborús szerepének a világ közvéleménye előtti félreértelmezésében aktív szerepet játszottak.

Magyarországnak nem volt érdeke a háború, és Tisza István mindent megtett elsősorban Magyarország hadba lépése ellen, de amikor e törekvései meghiúsultak, a háború kárainak enyhítésére. Tisza István az annexióellenes magatartását akkor sem változtatta meg, amikor 1915-ben a Monarchia még előnyös pozíciókban volt. Románia legyőzése és a bukaresti béke aláírása után 3500 km² határrevízióra került sor, amely – gyéren lakott terület lévén – néhány száz román állampolgárt érintett, és kizárólag stratégiai jelentősége volt. Tisza elítélte Szerbia annektálását, és Vilmos császárral is szembeszállva a szerbekkel kötendő különbéke mellett kardoskodott, amelyben kárpótlásul Albániát adta volna Szerbiának. Gróf Károlyi Mihály ezt írja emlékirataiban: „1916 végén, amikor a harctereken a legjobban álltunk, sem Tisza Istvánnak, sem Magyarországnak nem voltak hódító szándékai.”

914 [szerkesztés] Bővebben: Az első világháború évei (1914)


Az 1914-es év főbb eseményei kronológiai sorrendben:
június 28. Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolja Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörököst.
július 5. II. Vilmos német császár hűségnyilatkozatot tesz a Monarchia mellett.
július 23. A Monarchia ultimátumot intéz Szerbiához.
július 28. Osztrák-magyar hadüzenet Szerbiának.
július 30. Párizsban lelövik Jean Jaurès szocialista politikust.
július 31. Általános mozgósítás a Monarchiában. - Német ultimátum Oroszországnak és Franciaországnak.
augusztus 1. Franciaország mozgósít. - Németország hadat üzen az oroszoknak.
augusztus 2. Német-török megállapodást kötnek. - A németek elfoglalják Luxemburgot.
augusztus 3. Németország hadat üzen Franciaországnak. - Német csapatok nyomulnak be Belgium területére.
augusztus 4. Anglia és Belgium hadat üzen Németországnak.
augusztus 6. Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.
augusztus 11. Franciaország hadat üzen a Monarchiának.
augusztus 12. Anglia és az Osztrák–Magyar Monarchia között beáll a hadiállapot.
augusztus 22. Paul von Hindenburg lesz a 8. hadsereg főparancsnoka Kelet-Poroszországban.
augusztus 23. Japán hadat üzen Németországnak.
augusztus 26. Kelet-Poroszországban Tannenbergnél körülzárják az orosz Narev-hadsereget.
augusztus 27. A Monarchia hadat üzen Belgiumnak.
augusztus 30. A németek elsöprő győzelmet aratnak a Narev-hadsereg felett.
szeptember 3. Nyugaton a németek elérik a Marne folyót.
szeptember 5. Francia ellencsapás a Marne-nál. Az antanthatalmak megegyeznek, hogy nem kötnek különbékét.
szeptember 5-10. A Marne-i csata során a franciák veszik át a kezdeményezést, a németek visszavonulnak az Aisne mögé.
szeptember 6-15. A Mazuri-tavaknál Hindenburg legyőzi az oroszokat, akik viszont elfoglalják Kelet-Galíciát, és a Kárpátok vonaláig szorítják vissza a Monarchia erőit.
szeptember 14. Helmuth Johannes Ludwig von Moltke német vezérkari főnök lemond. Helyére Erich von Falkenhayn lép.
szeptember 23. A németek beveszik Varennes-t.
szeptember 25. Az Uzsoki-hágónál előretörő orosz csapatok magyar földre lépnek.
október 4. Az oroszok elfoglalják Máramarosszigetet. - A német-osztrák csapatok elérik a Visztulát.
október 5. A szerb kormány Belgrádból Skopjéba költözik.
október 9. A németek beveszik Antwerpent; a belga kormány Le Havre-ba menekül.
október 10. Meghal I. Károly román király. Utóda I. Ferdinánd.
október 12. Gent és Lille német kézre kerül.
október 15. Az U-9 német tengeralattjáró elsüllyeszti a Hawke brit cirkálót.
október 27. Az oroszok lengyelországi támadásának következtében a német-osztrák csapatok kénytelenek visszavonulni.
október 29. Törökország a központi hatalmak oldalán belép a háborúba.
november 1. Hindenburg lesz a keleti front főparancsnoka. A Spee tengernagy vezette német hajóraj a chilei partoknál elsüllyeszt két brit hajót.
november 5. Oroszország, Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen Törökországnak.
november 15. Orosz támadás Poznań és Szilézia ellen.
december 1. Az osztrák-magyar erők elfoglalják Belgrádot.
december 4. Az oroszok Limanovánál vereséget szenvednek, ugyanekkor kivonulnak Magyarországról is.
december 8. A britek megsemmisítik Spee tengernagy hajóit.
1915 [szerkesztés] Bővebben: Az első világháború évei (1915)


Az 1915-ös év főbb eseményei kronologikus sorrendben:
január 24. Összecsapások a tengeren Helgolandnál és Dogger Bank-nál. A brit Lion csatacirkáló súlyosan megsérül, a német Blücher elsüllyed.
január 27. Az oroszok újra behatolnak Magyarország területére.
február 4. A németek hadiövezetté nyilvánítják a brit vizeket. Bejelentik, hogy a térségben minden kereskedelmi hajót el fognak süllyeszteni.
február 4-22. Az ún. téli csata a Mazuri-tavaknál. Az összecsapások német sikerrel végződnek.
február 5. Osztrák-magyar ellentámadás a Kárpátokban.
február 19. A britek hadihajókról ágyúzzák Gallipoli erődjét.
február 22. Németország korlátlan tengeralattjáró-háborút hirdet.
március 9. A keleti fronton Grodno-nál a németek legyőzik az oroszokat.
március 22. Az oroszok Galíciában beveszik az 1914 szeptembere óta ostromlott Przemysl erődjét; 120 ezer osztrák-magyar védő esik fogságba.
április 5. Francia offenzíva a Maas és a Mosel vidékén.
április 13. Az osztrák-magyar erők ismét kiűzik az oroszokat Magyarország területéről.
április 22. A németek a nyugati fronton, Ypern térségében először használnak nagyobb mennyiségben harci gázokat.
április 25. Az angolok és a franciák partra szállnak a Dardanelláknál.
április 26. Egy Londonban kötött titkos megállapodás értelmében Olaszország csatlakozik az antanthoz.
május 2. Gorlicénél osztrák-magyar offenzíva indul; júniusban visszafoglalják Przemysl-t és Lemberget.
május 4. Olaszország felmondja a hármas szövetséget.
május 7. Az U-20 német tengeralattjáró megtámadja a Lusitania nevű óceánjárót, amely nyíltan hadianyagot és katonákat szállított, de rengeteg utas is tartózkodott rajta. A hajó elsüllyed, az Egyesült Államok elégtételt követel.
május 10. Az első Zeppelin-támadás London ellen.
május 23. Olaszország hadat üzen a Monarchiának.
május 26. A Gallipolinál elszenvedett kudarc miatt menesztik az admiralitás első lordját, Winston Churchill-t.
június 11. A szerbek bevonulnak Tiranába.
június 15. Az isonzói csata kezdete az olasz fronton. 29-én újabb támadást indítanak az olaszok.
június 30. A központi hatalmak új offenzívát indítanak az oroszok ellen. Előretörnek, de nem tudják kicsikarni a végső döntést.
július 18 - augusztus 1. A 2. isonzói csata. Az olaszok sikertelenül próbálják áttörni az osztrák-magyar védvonalat.
július 20. A németek beveszik Radomot.
augusztus 5. A németek elfoglalják Varsót, 15-én Kovnót.
augusztus 21. Olaszország hadat üzen Törökországnak.
augusztus 25. Francia-brit támadás Artois-ban és Champagne-ban.
augusztus 26. A Mackensen vezette német csapatok bevonulnak Breszt-Litovszkba; Lengyelország egészét elfoglalják a központi hatalmak.
szeptember 4. A németek elfoglalják Grodnót.
szeptember 5-8. Hét ország baloldali szocialistáinak békeértekezlete a svájci Zimmerwaldban.
szeptember 22. Sikertelenül végződik a francia-angol offenzíva Artois-ban.
október 5. Angol-francia partraszállás Szalonikiben.
október 9. Osztrák csapatok elfoglalják Belgrádot.
október 14. Bulgária hadat üzen Szerbiának.
október 18. A harmadik sikertelen olasz áttörési kísérlet az Isonzónál.
október 23. Egy angol tengeralattjáró elsüllyeszti a Prinz Adalbert német hadihajót.
október 29. Viviani utódaként Aristide Briand az új francia miniszterelnök.
november 5. Bolgár csapatok elfoglalják Nist.
november 8. A Monarchia egyik tengeralattjárója elsüllyeszti az Ancona olasz utasszállítót.
november 10. A negyedik eredménytelen olasz támadás az Isonzónál.
november 22. A törökök megverik a brit expedíciós hadtestet.
november 25. Mackensen seregei győzelmet aratnak Rigómezőnél. A szerb hadsereg maradéka Albániába vonul vissza.
december 6. Antant-konferencia Chantillyben. Döntenek a Dardanellák kiürítéséről.
december 7. Károlyi Mihály gróf békeakció elindítása mellett száll síkra a képviseloházban.
december 21. A Dardanellákról Szalonikibe szállítják az angol és francia csapatokat.

1916 [szerkesztés] Bővebben: Az első világháború évei (1916)


Lövészárokban

Az 1916-os év főbb eseményei kronologikus sorrendben:
január 8. Gallipoliból is távoznak a szövetséges katonák.
január 14. Montenegro kapitulációja a Monarchiával szemben.
január 15. A német hadiflotta új parancsnoka Reinhard Scheer.
január 17. Sikeres orosz támadás a törökök ellen a Kaukázusban.
február 8. Az U-51 jelű német tengeralattjáró elsüllyeszti a francia Admiral Charner cirkálót.
február 11. Tiranába bevonulnak a központi hatalmak csapatai.
február 21. Megkezdődik a verduni csata. A december közepéig tartó összecsapások közel 1 millió áldozatot követelnek.
február 27. A Monarchia katonái elfoglalják Durazzo-t.
március 8. Újabb olasz kudarc Isonzónál.
március 9. Németország hadat üzen Portugáliának.
március 14. Joseph Gallieni francia hadügyminiszter benyújtja lemondását.
március 15. Alfred von Tirpitz német tengerészeti miniszter is távozik, utóda Eduard von Capelle.
április 6. A német birodalmi gyűlés a korlátlan tengeralattjáró-háború mellett teszi le a voksot.
április 17. Brit és portugál erők megtámadják a kelet-afrikai német gyarmati területeket.
április 20. Dublinban ír felkelés tör ki a Sinn Fein mozgalom vezetésével.
április 29. Irakban kapitulál a brit expedíciós hadtest.
április 30. Angol katonák leverik az ír felkelést.
május 24. A Monarchia csapatai offenzívát kezdenek az Isonzónál. A kezdeti lendület hamar megtörik, a támadás elakad.
május 31. A skagerraki (jütlandi) tengeri csatában a németek jelentős veszteségeket okoznak a brit flottának, és visszavonulásra késztetik őket. Fő céljuk, az angol blokád áttörése viszont nem sikerül.
június 4. Alekeszej Bruszilov tábornok vezetésével támadást indítanak az orosz csapatok.
június 8. Az oroszok Luck térségében áttörik a Monarchia védvonalát. Elfoglalják Volhíniát és Bukovinát. - Az angol Hampshire cirkáló aknára fut és elsüllyed. Az áldozatok között van Kitchener lord hadügyminiszter is.
június 24. Anyagcsata kezdődik a nyugati fronton a Somme folyónál.
július 1. Az antant erői veszik át a kezdeményezést a Somme-nál, de rendkívül nagy veszteségeket szenvednek.
július 7. Az elhunyt Kitchener lord utóda a brit hadügyminiszteri poszton David Lloyd George.
július 9. Károlyi Mihály gróf lemond a Függetlenségi Párt elnöki posztjáról, és több társával együtt kilép a pártból annak németbarát politikája miatt.
július 17. Megalakul a Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Párt.
július 20. A keleti front főparancsnokává nevezik ki Paul von Hindenburgot.
augusztus 4. A hatodik isonzói csata kezdete. Az ütközet során az olaszok elfoglalják Görz városát, de később a támadásuk elakad.
augusztus 8. Az oroszok előretörnek Bukovinában.
augusztus 17. Az antant és Románia titkos bukaresti megállapodása során területeket ígérnek Romániának.
augusztus 27. Románia hadat üzen a Monarchiának; román csapatok betörnek Erdélybe.
augusztus 28. Újabb hadüzenetek: Olaszország Németországgal, Németország Romániával kezdi meg az ellenségeskedést.
szeptember 1. Bolgár hadüzenet Romániának.
szeptember 7. Brassó román kézre kerül. A következő napokban a román csapatok Petrozsényig jutnak.
szeptember 14. A hetedik isonzói csata kezdete.
szeptember 15. A somme-i csata során a britek eloször vetnek be tankokat.
szeptember 19. Osztrák-magyar egységek visszaveszik Petrozsényt.
szeptember 26. Visszafoglalják Nagyszebent is.
október 7. Német és osztrák csapatok bevonulnak Brassóba.
október 9. Megindul a nyolcadik isonzói csata.
november 21. Meghal az Osztrák-magyar monarchia uralkodója: I. Ferenc József. Utódja IV. Károly lesz.
1917 [szerkesztés] Bővebben: Az első világháború évei (1917)


Az 1917-es év főbb eseményei kronologikus sorrendben:
január 17. Az antant elküldi békefeltételeit Wilson elnöknek.
január 22. Wilson a kongresszushoz intézett üzenetében meghirdeti a győzelem nélküli béke jelszavát.
február 1. A németek korlátlan tengeralattjáró-háborút hirdetnek.
február 3. Egy amerikai hajó elsüllyesztése miatt az USA megszakítja Németországgal a diplomáciai kapcsolatokat.
február 17. IV. Károly titkos béketapogatózásba fog.
március 10. (orosz időszámítás szerint február 27.) Pétervárott kitör az ún. februári forradalom.
március 15. (március 2.) Lvov herceggel az élén ideiglenes polgári kormány alakul Oroszországban. II. Miklós cár lemond.
március 24. IV. Károly békeajánlatot tesz Poincaré francia elnöknek.
április 6. Az USA hadba lép az antant oldalán. Rövidesen a kontinens más államai is hadat üzennek Németországnak.
április 9. Az arras-i csata kezdete. Az antant egységei visszaszorítják a németeket, de a döntő győzelem most is elmarad.
április 16. (április 3.) Lenin hazatér az emigrációból. Másnap kihirdeti áprilisi téziseit.
május 14. Az olaszok tizedik kísérletüket indítják az Isonzó átlépésére. Ez a támadásuk sikerrel végződik, az offenzíva mégsem éri el végső célját, és június 5-én kifullad.
május 15. Pétain lesz az új francia főparancsnok, Foch a vezérkari főnök.
május 23. Tisza István magyar miniszterelnök és kormánya lemond.
június 7. A britek páncélosokkal támadnak Flandriában.
június 12. Görögország hadat üzen a központi hatalmaknak.
június 15. Esterházy Móric az új magyar miniszterelnök.
június 26. Az első amerikai katonák megérkeznek Franciaországba.
július 1. (június 18.) Megnyílik a Szovjetek Első Összoroszországi Kongresszusa. Ugyanezen a napon Kerenszkij hadügyminiszter általános támadást rendel el, mely hamarosan összeomlik.
július 14. Theobald von Bethmann-Hollweg német kancellár lemond. Állandósul a kormányválság. - Finnország kikiáltja függetlenségét.
július 17. (július 4.) Tüntetések Pétervárott, melyek hamarosan fegyveres felkeléssé fajulnak. A hatalom leveri a felkelőket, Lenin Finnországba menekül.
július 30. (július 17.) Kerenszkij alakít kormányt Oroszországban.
július 31. Az antant erői offenzívát indítanak Flandriában. A támadást elnyeli a sár.
augusztus 1. XV. Benedek pápa békefelhívást intéz a hadviselő felekhez.
augusztus 18. A tizenegyedik csata kezdete az Isonzónál.
augusztus 19. A központi hatalmak csapatai Tarnopolnál áttörik az orosz frontot.
augusztus 20. Lemond Esterházy Móric miniszterelnök. Utóda Wekerle Sándor.
szeptember 1. Belgiumban megkezdődik az yperni csata.
szeptember 9. (augusztus 27.) Kornyilov tábornok sikertelen puccskísérlete Oroszországban.
szeptember 14. (szeptember 1.) Oroszországban kikiáltják a köztársaságot. Kerenszkij átveszi a hadsereg főparancsnokságát.
október 15. Kivégzik Mata Harit, a kémkedéssel vádolt táncosnőt.
október 24. Kezdetét veszi a tizenkettedik isonzói csata, melynek végén a központi hatalmak seregeinek Caporetto-nál sikerül áttörniük az olasz védelmet.
november 7. (október 25.) Bolsevik hatalomátvétel Oroszországban.
november 13. Georges Clemenceau az új francia miniszterelnök.
november 25. Megalakul az antant legfelsőbb haditanácsa.
december 3. Breszt-Litovszkban fegyverszüneti tárgyalások kezdődnek a központi hatalmak és Oroszország képviselői között. December 22-től hivatalos béketárgyalások folynak.
december 7. Az USA hadat üzen a Monarchiának.
december 9. A britek bevonulnak Jeruzsálembe. - Aláírják a román fegyverszünetet.
december 11. Litvánia kikiáltja függetlenségét.
1918 [szerkesztés] Bővebben: Az első világháború évei (1918)


Az 1918-as év főbb eseményei kronologikus sorrendben:
január 8. Wilson elnök 14 pontos béketervet terjeszt a kongresszus elé.
január 22. Kijevben kikiáltják a független ukrán államot.
január 25. Lemond Wekerle magyar miniszterelnök, de a király újra ot bízza meg kormányalakítással.
január 28. Észtország és Litvánia deklarálja függetlenségét.
február 1. Ausztria-Magyarország és Franciaország felújítja titkos béketárgyalásait. - Matrózlázadás tör ki Cattaro-ban.
február 8. Ukrajna Breszt-Litovszkban különbékét köt a központi hatalmakkal. 10-én viszont ugyanott megszakadnak a tárgyalások az oroszokkal.
február 14. Szovjet-Oroszország áttér a Gergely-naptár használatára.
február 18. A német hadsereg általános támadásba lendül keleten.
március 3. Breszt-Litovszkban a központi hatalmak képviselői és a szovjet-orosz kormány küldöttei aláírják a béke-megállapodást.
március 9. A szovjet kormány Pétervárról Moszkvába költözik.
március 21. Nagy német támadás indul nyugaton, jelentős eredmény nélkül.
március 26. Ferdinand Focht nevezik ki a szövetséges erők főparancsnokának.
április 8. Rómában a Monarchia nemzetiségeinek kongresszusán az elnyomott népek nemzeti önállóságot követelnek.
április 17. Lemond a Wekerle-kormány.
május 7. A központi hatalmak és Románia békét kötnek.
május 8. A király ismét Wekerlét kéri fel kormányalakításra.
május 27. A harmadik német offenzíva indul meg a Marne-nál.
június 15. A piavei katasztrófa: osztrák-magyar támadás indul, mely súlyos emberáldozatok árán sem ér el sikert. - A francia-amerikai csapatok megállítják a németek nyugati támadását.
július 18. A nyugati fronton az antant erői veszik át a kezdeményezést.
augusztus 8. A németek döntő vereséget szenvednek a nyugati fronton, miután az antant erői tömegével vetik be ellenük a repülőgépeket és a tankokat.
augusztus 30. Lenin ellen merényletet követnek el, a bolsevik vezető súlyosan megsebesül.
szeptember 2. A németek a nyugati front teljes hosszában visszavonulásra kényszerülnek.
szeptember 14. A Monarchia béketárgyalásokra tesz javaslatot.
szeptember 15. Megindul az antant balkáni offenzívája.
szeptember 25. Bulgária békét kér az antanttól. 30-án Szalonikiben aláírják a fegyverszünetet.
október 3. Németországban Max von Baden alakít kormányt, és fegyverszüneti ajánlatot állít össze.
október 4. Burián István, a Monarchia külügyminisztere békeajánlattal fordul Wilson amerikai elnökhöz.
október 17. A Parlamentben Tisza István kijelenti: A háborút elveszítettük.
október 23. Budapesten megalakul a Magyar Nemzeti Tanács.
október 28. Az olaszok a Piave folyónál áttörik a frontot.
október 31. Budapesten győz az őszirózsás forradalom. - Károlyi Mihály az új miniszterelnök. - Meggyilkolják Tisza Istvánt.
november 3. Fegyverszünetet írnak alá a Monarchia és az antant képviselői.
november 3-4. Flottalázadás Kiel-ben.
november 9. Németországban kikiáltják a köztársaságot.
november 11. A compiegne-i erdőben aláírják a fegyverszünetet, így a nyugati fronton is véget érnek a harcok.
A háború vége [szerkesztés]

Ezt a fényképet közvetlenül azután készítették, hogy Németország képviselői 1918. november 11-én aláírták a fegyverszüneti egyezményt. A helyszín a franciaországi compiègne-i erdő, a szövetségesek képviseletében a francia Foch marsall a képen jobbról a második, német részről pedig Matthias Erzberger írta alá. Ugyanebben a vasúti kocsiban írták alá Franciaország megadását 1940. júniusában, majd a németek Berlinbe szállították, ahol a szövetséges bombázások áldozata lett.

A katonai összeomlás után hamarosan jött a vég: elsőként Bulgária lépett ki a háborúból és 1918. szeptember 29-én Szalonikiben aláírta a fegyverszüneti egyezményt.[2] Ezt követően október 30-án Mudros városban került sor az Oszmán Birodalom kapitulációjára.[2]

Október 24-én az olasz hadsereg jelentős támadást indított az alpesi fronton és gyors ütemben foglalták vissza a korábban a caporettói áttörés során elvesztett területeket. Ezt követően a Vittorio Venetói csata következményeként a monarchia hadserege gyakorlatilag felbomlott és nem tudott ellenállni az olaszoknak. A katonai vereséget követte a monarchia felbomlása: október utolsó heteiben sorra robbantak ki az utódállamok függetlenségéhez vezető forradalmak Budapesten (őszirózsás forradalom, október 28.), Prágában és Zágrábban. Október 29-én a monarchia képviselői békét kértek az olaszoktól, akik folytatták az előrenyomulást és elfoglalták Trento, Udine és Trieszt városokat. November 3-án a monarchia ismét megadást kért az olaszoktól, akik a párizsi szövetséges legfelsőbb parancsnoksággal való konzultálás után megszabták feltételeiket. Olaszország és Ausztria képviselői november 3-án a Villa Giusti-ban, Padova közelében írták alá a fegyverszüneti egyezményt.

Németországban a kieli matrózok engedetlensége és október 29-én kitört lázadása hamarosan forradalomhoz vezetett, november 9-én a császár lemondott a trónról és Hollandiába menekült. Ezt követően november 11-én írták alá a franciaországi compiègne-i erdőben állomásozó vasúti szerelvényen a fegyverszüneti egyezményt Németországgal, amely „a tizenegyedik hónap tizenegyedik napján 11 órakor” lépett életbe. Ekkor a nyugati fronton szemben álló hadseregek beszüntették a harcot és visszavonultak állásaikból. A kanadai haderő egyik katonáját, George Lawrence Price-t tartják hagyományosan a háború utolsó áldozatának, akit egy német mesterlövész lőtt le 10.58-kor.[3]

A szövetségesek és a központi hatalmak formálisan még hónapokig hadban álltak egymással, mivel a Párizs környéki békeszerződéseket csak 1919-1920-ban írták alá. 1919. június 28-án Németország képviselői aláírták a versailles-i békeszerződést, szeptember 10-én a Saint Germain-i békeszerződést Ausztriával, és 1920. június 4-én a trianoni békeszerződést Magyarországgal. Az Oszmán Birodalommal 1920. augusztus 10-én írták alá a sèvres-i békeszerződést, de a birodalom felbomlása és a török függetlenségi háború kirobbanása miatt 1923. július 4-én a Törökország és az antanthatalmak képviselői aláírták a lausanne-i békeszerződést.

Az első világháború végének hivatalosan a november 11-én aláírt békeszerződést tekintik, és a legtöbb országban (mint például Nagy-Britanniában és Belgiumban) ezen a napon emlékeznek meg az első világháború áldozatairól.
 

Oldal: I.Világháború
Hiányosságaid vannak a tanulásban? Akkor én segítek neked ! - © 2008 - 2024 - tudastar.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat